2010. november 26., péntek

A mai napom életem egyik legjobb napja volt. Pedig fel se akartam kelni. :)

Megtapasztaltam, hogy milyen az, amikor szinte összeesel a boldogságtól (tényleg majdnem leestem a lépcsőn). Kaptam egy hatalmas elismerést: továbbjutottam a rajz oktv-n. Ráadásul nem is csakúgy épphogy. 267 pályamunkából 94-et pontoztak le és körülbelül a 40. helyen végeztem. Mondjuk csak 4 ponttal lett több, mint a ponthatár (69/80-ból). Országos szintű verseny és még mindig nem hiszem el, hogy sikerült. 10-en indultunk a Hermanból, és nem is egy pályamunkáról gondoltam azt, hogy az élen fognak végezni, én meg hozzájuk képest valahol a végén. Megdöbbentő volt, hogy a beküldöttek felét le se pontozták és én meg sikerrel jártam. Még most se hiszem el. Egész nap azt se tudtam hol vagyok. Ez csak egy túl szép álom. Még a szalag is jó lett. Tökéletes nap.:)

Marci, köszi. Tudtam, hogy segít ha te nyalod le a borítékot! :))

2 megjegyzés: